Kalandozás a jótettek világába – tippek Adakozó Keddre

Ma van Giving Tuesday vagy ha úgy tetszik Adakozó Kedd, az adományozás ünnepe vagy ha úgy tetszik világnapja. Ez a nap az adományozásról szól, tökéletes ráhangolódás az ünnepi készülődésre, amikor mindenki kimutathatja jószándékát, mások iránti felelősség vállalását. Mi ez a nap, és milyen lehetőségeket tartogat nonprofit szervezeteknek? Tippek Giving Tuesday-re.

Civileknek talán az egyik legfontosabb ünnepnap a naptárában, nekünk adománygyűjtéssel foglalkozó szakembereknek mindenképp. Jó apropó ez a nap arra, hogy beszéljünk a jótékonyság fontosságáról, a benne rejlő csodás lehetőségekről, arról az érzésről, amit az adományozóban és az adományozottban kelt. Jó apropó, hogy felhívjuk a figyelmet az épp zajló gyűjtéseinkre, vagy ha épp nincs kampány, akkor kérjünk az ügyünkre, az általános céljainkra. A világ több mint 100 országában ünneplik ezt a napot, használják fel a jótékonyság népszerűsítésére, Magyarországon még sok dolgunk van addig, amíg mindenkihez eljut a híre.

A szervezetek, amelyek épp adománygyűjtő kampányban vannak, általában könnyen használják ki a Giving Tuesday apropóját, hatékony posztokra, levelekre számíthatnak ezen a napon. Érdemes rendezvényeket, kitelepüléseket is szervezni, nemcsak adományozásra kérni az érdeklődőket, hanem beszélni nekik magáról a jótékonyságról is.

Frappáns, vicces és legfőképp kedves kérések, pici ajándékok, apró játékok lehetnek segítők ebben a figyelemfelhívásban.

A Giving Tuesday napjának kedvelt eszköze a kihívásos villámkampány, melyet selfie vagy unselfie kampány is támogat, különösen sikeres lehet ha több celebritást is sikerül csatlakozásra hívni ezen alkalomból. Kivételes alkalom a Giving Tuesday az összefogásra, baráti közösségek vagy szomszédságok közösen tűzhetnek ki egy segítő célt, munkatársak egy csapatának, sőt akár nonprofit szervezetek közös fellépésére is jó lehetőség, összehangolt kommunikációjuk, kérésük bizonyosan erősebb hangon szólal meg, mint külön-külön.

Giving Tuesday napján sokan és sokat beszélünk az adományozásról, a kommunikációs felületek tele vannak a társadalmi szolidaritásra hívó üzenetekkel. Bízhatunk benne, hogy egymást erősítik ezek az üzenetek, csatlakozásra hívnak rengeteg embert.

A lehetőségek száma végtelen, csak a fantáziánk a határ. Egy ötletes villámkampány, amely aktivizálja barátainkat, ismerőseinket. Apró tartalmak, egyszerű üzenetek a social media felületekre, amelyet mindenki könnyen elkészít és könnyen befogad, másokat könnyen csatlakozásra késztet.

Üzenetek minden csatornán, ahol most kivételesen nem a szervezetről, az ügyünkről beszélünk, hanem arról, hogy jó embernek lenni mennyire fontos és felemelő.

Kisebb-nagyobb közösségi jócselekedetek az Adakozó Kedd napjára vagy ahhoz kapcsolódóan most nemcsak az aktuális céljainkra, hanem a hozzá való csatlakozásra is ráirányíthatják a figyelmet.

És nem utolsó sorban játszani hív minket ez a nap, kalandozni a jótettek világába, hívni másokat is. Büszkélkedni jótetteinkkel, vinni az általunk választott ügy, szervezet hírét, annak a jelentőségét, hogy tenni valakikért, valamiért talán a legfontosabb dolgunk.

1% — Mintha elindult volna valami

Megőrjít ez az 1%. A nonprofit forrásszervezés egyik legingoványosabb talaján járunk. Spekulációk és zseniális ötletek, trendelemzések és reménykedés, meghökkentő és zavarbaejtő eredmények. Ki tudja mi mitől működött és mi nem?

Az eredményeket látva megint bölcsen bólogatunk, erre számítottunk.

A tények:

  • Végre az idén újra nőtt a felajánlók száma. Éljen, éljen, éljen!
  • Nőtt az összes felajánlás összege. Ismerve az elmúlt év körülményeit, a foglalkoztatási helyzetet, ez is meglepő eredmény, ámde kétségkívül örvendetes.

Szubjektív villámértékelés tőlem, aki több, mint másfél évtizede próbálja megfejteni, milyen tényezők határozzák meg az 1%-os felajánlásokról szóló döntéseket, hogyan kell jól gyűjteni:

Az erős társadalmi bázis meghozza a felajánlókat. Minél beágyazottabb egy szervezet, annál könnyebben veszi rá a körülötte lévőket, hogy nekik adják a felajánlásukat. Akik az eddig meg nem célzott vagy alig elért csoportokra lőttek (pl. egyetemisták, család nélküli fiatalok, vidéki tehetősek) sikerrel jártak, erőfeszítéseiknek köszönhetően egyre többen lépnek be vagy vissza az 1%-os felajánlói körbe. Csak el ne felejtsék megköszönni nekik! Tartsuk meg ezeket az embereket valahogy!

Aki az elmúlt években sikeresen meg lett szólítva, könnyen megjön újra.

Régen tudjuk ezt, sokan szeretik ugyanoda küldeni minden évben a felajánlásokat, érzésem szerint most is így van ez. Az idén rendkívül harsányan és látszólag indokolatlanul korán kezdődtek a civil 1%-os kampányok. Lehet, hogy mégis bejött nem az utolsó pillanatra hagyni az adózók megszólítását. Több szervezettől hallottam — bár könnyen lehet, a halogatók száma nem csökken — hogy aki időben meg lett szólítva, be lett vonva, nehezen tántorodott el a döntésétől, hiába kértek utána mások is.

A járvány harmadik, legfájdalmasabb hullámában kampányoló civilek talán tényleg erősödő társadalmi szolidaritással találkoztak, lehet még kicsit erősíteni is tudtak rajta. A legnagyobb kérdés az, vajon megmutatkozik-e ugyanez a lakossági adományozásban is. Eddig úgy tűnik, hogy a most teljes erőbedobással folyó követes kampányban, az Új Nap Új Remények kezdeményezésben minden eddigi rekord megdől, minden eddiginél több embert sikerül adományozásra hívni. Reménykedhetünk benne, hogy az igazi tűzijáték, az adventi adománykérések sokasága is nyitott szívekre talál. Talán kezdik megérezni az emberek, hogy az ő kisebb-nagyobb hozzájárulásuk változtatja meg a világot.