Jön az uborkaszezon – vagy mégsem?

A nonprofit forrásteremtés tevékeny része a nyár közeledtével lassan lezárul. Az utolsó nagy hajrát követően, még az őszi szezon előtt érdemes értékelnünk, hogy állunk. Az esetleges újratervezést megelőzően mindenképp nézzünk rá, hogy teljesített a konkurencia, a hozzánk hasonló szervezetek forrásteremtő munkatársai.

Május 31-ig kellett beküldeni az OBH-nak a beszámolót. Bár tudjuk, hogy nincs különösebb szankció az esetben, ha nem tesszük meg, a legtöbb szervezet azért jó eséllyel teljesítette ezt a kötelezettségét. A birosag.hu oldalról (kissé idegtépő folyamatos Captcha validálás kíséretében) letölthető hivatalos beszámolók nemcsak 2022, hanem az elmúlt évek adatait is tartalmazzák.

Vájt szeműeknek elképesztően izgalmas elemezni, hogy a különböző könyvelők, könyvelő cégek hogyan számolták el az adományokat, vállalati és egyéb támogatásokat, hogyan jelenítették meg a 2023. évi kiadásokra még 2022-ben megérkező pénzeket vagy a tartalékolt összegeket, hol szerepeltetik a pro bono és in kind támogatások értékeit, vagy miként számolják el az önkéntes munkát. A valós folyamatok megértésében sokat segít a szintén a bírósági adatbázisban megtalálható kiegészítő melléklet leíró része, sőt sok szervezet megtiszteli követőit, támogatóit azzal, hogy közérthetőbb jelentést, beszámolót is készít. Ezek a színes-szagos anyagok a honlapra, hírlevelekbe és a social mediára is jó eséllyel felkerülnek. Tanulmányozásuk már közelebb vihet minket ahhoz, hogy átlássuk a szervezet gazdálkodását.

Forrásteremtőként látnunk kell, hogy a saját teljesítményünk hogyan viszonyul más, hasonló környezetben, feltételekkel tevékenykedő szervezetek teljesítményéhez. Mi voltunk különösen ügyesek vagy általános a jobb teljesítmény? Esetleg mások is nehezen bírkóztak meg 2022 kihívásaival, hasonló válaszokat adtak-e? Hiába teszünk végtelennek tűnő erőforrást a forrásteremtési trendek, módszerek, sikerek, pályázati és egyéb lehetőségek figyelésébe, konzultálunk, networkölünk és tudásmegosztunk ezerrel, előfordulhat, hogy valami elkerülte a figyelmünket. Akár így van, akár nincs, visszajelzést kaphatunk erre vonatkozóan is a beszámolók olvasgatásával.

Ne hagyjuk ki partnereinket sem, sőt talán logikus kíváncsiságunknál fogva velük kezdjünk. Mélyebben ismerjük őket, és partnereinktől kérdezni is tudunk, megbeszélni a forrásteremtés, gazdálkodás sarokpontjait. Hogy csináltátok? Miért pont így? Az Appyben azt is bizonyítjuk napról napra, hogy mindenki jól jár, ha a megbeszélésből közös tervezés, együttműködés születik. Egymás ajánlása, a támogatók közös megkeresése, a pályázatok közös beadása, a gazdálkodási kihívások közös megoldása gyakorlattá és erőforrássá tud válni.

Újratervezés Appy módra

Az Appy tanácsadójaként feladatom, hogy az Appy által támogatott szervezetek munkáját kövessem, kísérjem. Az Amigos a gyerekekért Alapítvány egyedüli magyar szervezetként elnyerte az UEFA Foundation for Children támogatását. Őszintén nem tudtam a pályázatról, mégis együtt örülök velük a sikernek. Tudom, hogy az Amigos munkatársainak profizmusa mögött ott vannak az Appyben töltött évek is. Az hogy együtt ülünk a közösségi térben, naponta átbeszéljük szakmánk és a világ kihívásait, történéseit, az csak egy része a kapott támogatásnak. Sokat számít persze a minőségi infrastruktúra, többet ér azonban a szakmai közösség, a tanácsadói háttér és hogy folyamatosan tudunk teremteni olyan kereteket, ahol kérdéseinket van kivel megosztani, bízhatunk mindig abban, hogy profi tanács, infó, megjegyzés segíti a megoldásukat. Az Amigos élen jár ebben is, profizmusával, tervezett működésével, felkészült csapatával. Gratulálok nekik ezen a platformon is!

Büszkék vagyunk arra, hogy az Appyben a pandémia alatt is sikerült megteremteni a közös gondolkodás kereteit, most pedig nagyobb szükségünk van erre, mint bármikor korábban. A nonprofit szervezetek – hasonlóan mindannyiunkhoz – az elmúlt napokat, heteket, hónapokat újratervezéssel töltötték. Mi mást tehettek volna? Jobb nem lesz, további folyamatos újratervezések várnak ránk.

Miről szól a forrásteremtés mostanában? Drágul a rezsi, emelkednie kellene a béreknek, bizonytalanok és változóak a külső körülmények, napról napra nőnek a kiadások. Emellett mindannyian találgatjuk, hogy a források elérhetőek maradnak-e. Nyitnak-e a pályázatok, megértik-e a változó helyzetet a major donorok, behúzzák-e a fékeket a vállalatok, és a pénztelenség nem írja-e felül a mikroadományozók szolidaritását?

Kiadás oldalon a szervezeti tervezés általában sokszor pontosabb, mint a bevételi oldalon. Most azonban kiadás oldalon is szinte kezelhetetlen kihívások elé állították a külső körülmények a munkatársakat. Kézenfekvő gondolat lehetne, hogy az elkerülhetetlen takarékoskodást a szervezet magán kezdje, építse le azon munkatársakat, akik nélkülözhetőek. Már rövid távon is veszélyes lenne azt gondolni, hogy a kommunikációs és a forrásteremtő terület az, ahol a leépítés nem veszélyezteti a feladatellátást, küldetés megvalósítást. Amelyik szervezet most adja fel a társadalmi bázis építését, megtartását és a forrásteremtést, tovább löki magát lefelé a lejtőn.

Újratervezni csak az tud, aki korábban tervezett. Aki felkészülten vágott bele az évbe, azaz a működtetése minden szintjén tervezett és átgondolt, reális és jól előkészített forrásteremtési tervezésre épül, most is jobb helyzetben van.

Sokat gondolkodunk az Appyben azon, mik most a leghatékonyabb forrásteremtési lépések. Az bizonyos, hogy a nonprofit szervezetek munkájára, a mi esetünkben a hátrányos helyzetű és beteg gyermekek támogatására az igény folyamatosan nő. Az is látszik, hogy a működtetés és a feladatok ellátása egyre több forrás bevonását igényli még abban az esetben is, ha növekedést nem tervez egy szervezet. Nincs más út tehát, mint erősíteni a forrásteremtést, szorosabb támogatói kapcsolatokat építeni, erősíteni az adományozók elköteleződését, bevonását. Mi egészen biztosan ezen fogunk dolgozni a következő időszakban.

Kalandozás a jótettek világába – tippek Adakozó Keddre

Ma van Giving Tuesday vagy ha úgy tetszik Adakozó Kedd, az adományozás ünnepe vagy ha úgy tetszik világnapja. Ez a nap az adományozásról szól, tökéletes ráhangolódás az ünnepi készülődésre, amikor mindenki kimutathatja jószándékát, mások iránti felelősség vállalását. Mi ez a nap, és milyen lehetőségeket tartogat nonprofit szervezeteknek? Tippek Giving Tuesday-re.

Civileknek talán az egyik legfontosabb ünnepnap a naptárában, nekünk adománygyűjtéssel foglalkozó szakembereknek mindenképp. Jó apropó ez a nap arra, hogy beszéljünk a jótékonyság fontosságáról, a benne rejlő csodás lehetőségekről, arról az érzésről, amit az adományozóban és az adományozottban kelt. Jó apropó, hogy felhívjuk a figyelmet az épp zajló gyűjtéseinkre, vagy ha épp nincs kampány, akkor kérjünk az ügyünkre, az általános céljainkra. A világ több mint 100 országában ünneplik ezt a napot, használják fel a jótékonyság népszerűsítésére, Magyarországon még sok dolgunk van addig, amíg mindenkihez eljut a híre.

A szervezetek, amelyek épp adománygyűjtő kampányban vannak, általában könnyen használják ki a Giving Tuesday apropóját, hatékony posztokra, levelekre számíthatnak ezen a napon. Érdemes rendezvényeket, kitelepüléseket is szervezni, nemcsak adományozásra kérni az érdeklődőket, hanem beszélni nekik magáról a jótékonyságról is.

Frappáns, vicces és legfőképp kedves kérések, pici ajándékok, apró játékok lehetnek segítők ebben a figyelemfelhívásban.

A Giving Tuesday napjának kedvelt eszköze a kihívásos villámkampány, melyet selfie vagy unselfie kampány is támogat, különösen sikeres lehet ha több celebritást is sikerül csatlakozásra hívni ezen alkalomból. Kivételes alkalom a Giving Tuesday az összefogásra, baráti közösségek vagy szomszédságok közösen tűzhetnek ki egy segítő célt, munkatársak egy csapatának, sőt akár nonprofit szervezetek közös fellépésére is jó lehetőség, összehangolt kommunikációjuk, kérésük bizonyosan erősebb hangon szólal meg, mint külön-külön.

Giving Tuesday napján sokan és sokat beszélünk az adományozásról, a kommunikációs felületek tele vannak a társadalmi szolidaritásra hívó üzenetekkel. Bízhatunk benne, hogy egymást erősítik ezek az üzenetek, csatlakozásra hívnak rengeteg embert.

A lehetőségek száma végtelen, csak a fantáziánk a határ. Egy ötletes villámkampány, amely aktivizálja barátainkat, ismerőseinket. Apró tartalmak, egyszerű üzenetek a social media felületekre, amelyet mindenki könnyen elkészít és könnyen befogad, másokat könnyen csatlakozásra késztet.

Üzenetek minden csatornán, ahol most kivételesen nem a szervezetről, az ügyünkről beszélünk, hanem arról, hogy jó embernek lenni mennyire fontos és felemelő.

Kisebb-nagyobb közösségi jócselekedetek az Adakozó Kedd napjára vagy ahhoz kapcsolódóan most nemcsak az aktuális céljainkra, hanem a hozzá való csatlakozásra is ráirányíthatják a figyelmet.

És nem utolsó sorban játszani hív minket ez a nap, kalandozni a jótettek világába, hívni másokat is. Büszkélkedni jótetteinkkel, vinni az általunk választott ügy, szervezet hírét, annak a jelentőségét, hogy tenni valakikért, valamiért talán a legfontosabb dolgunk.

1% — Mintha elindult volna valami

Megőrjít ez az 1%. A nonprofit forrásszervezés egyik legingoványosabb talaján járunk. Spekulációk és zseniális ötletek, trendelemzések és reménykedés, meghökkentő és zavarbaejtő eredmények. Ki tudja mi mitől működött és mi nem?

Az eredményeket látva megint bölcsen bólogatunk, erre számítottunk.

A tények:

  • Végre az idén újra nőtt a felajánlók száma. Éljen, éljen, éljen!
  • Nőtt az összes felajánlás összege. Ismerve az elmúlt év körülményeit, a foglalkoztatási helyzetet, ez is meglepő eredmény, ámde kétségkívül örvendetes.

Szubjektív villámértékelés tőlem, aki több, mint másfél évtizede próbálja megfejteni, milyen tényezők határozzák meg az 1%-os felajánlásokról szóló döntéseket, hogyan kell jól gyűjteni:

Az erős társadalmi bázis meghozza a felajánlókat. Minél beágyazottabb egy szervezet, annál könnyebben veszi rá a körülötte lévőket, hogy nekik adják a felajánlásukat. Akik az eddig meg nem célzott vagy alig elért csoportokra lőttek (pl. egyetemisták, család nélküli fiatalok, vidéki tehetősek) sikerrel jártak, erőfeszítéseiknek köszönhetően egyre többen lépnek be vagy vissza az 1%-os felajánlói körbe. Csak el ne felejtsék megköszönni nekik! Tartsuk meg ezeket az embereket valahogy!

Aki az elmúlt években sikeresen meg lett szólítva, könnyen megjön újra.

Régen tudjuk ezt, sokan szeretik ugyanoda küldeni minden évben a felajánlásokat, érzésem szerint most is így van ez. Az idén rendkívül harsányan és látszólag indokolatlanul korán kezdődtek a civil 1%-os kampányok. Lehet, hogy mégis bejött nem az utolsó pillanatra hagyni az adózók megszólítását. Több szervezettől hallottam — bár könnyen lehet, a halogatók száma nem csökken — hogy aki időben meg lett szólítva, be lett vonva, nehezen tántorodott el a döntésétől, hiába kértek utána mások is.

A járvány harmadik, legfájdalmasabb hullámában kampányoló civilek talán tényleg erősödő társadalmi szolidaritással találkoztak, lehet még kicsit erősíteni is tudtak rajta. A legnagyobb kérdés az, vajon megmutatkozik-e ugyanez a lakossági adományozásban is. Eddig úgy tűnik, hogy a most teljes erőbedobással folyó követes kampányban, az Új Nap Új Remények kezdeményezésben minden eddigi rekord megdől, minden eddiginél több embert sikerül adományozásra hívni. Reménykedhetünk benne, hogy az igazi tűzijáték, az adventi adománykérések sokasága is nyitott szívekre talál. Talán kezdik megérezni az emberek, hogy az ő kisebb-nagyobb hozzájárulásuk változtatja meg a világot.

1% — Itt is működik az újratervezés?

Dilemmák és félválaszok, amelyeket minden tavasszal feltehetnénk, az idén egy picit máshogy.

Tavaly ilyenkor, a járvány első hullámának közepén azt hittük, hogy átalakul az 1%-ról való gondolkodás. Azt láttuk, hogy megváltoztak az 1%-os kérések, a civilek kommunikációja nyitottabb és őszintébb lett, és úgy tűnt ébredezik a társadalom szolidaritása, együttérzése a rászorulók iránt. Hát nem lett fordulat. Maradtak a támogatói preferenciák ugyanazok, a felajánlási kedv nem nőtt meg, sőt csökkent. Persze voltak jó hírek is. A legvagányabb civilek jól teljesítettek, sok felajánlást kaptak. Végeredményben az egész szektor több adóegyszázalékot kapott, mint egy évvel korábban, mert nőtt az 1%-ok nagysága. Kevesebbek felajánlásából, de több jutott a civilekhez.

Ezek után mit várhatunk 2021-től? A felajánlási időszak a harmadik, minden eddiginél fájdalmasabb járványhullámba esik, az emberek egymásra figyelése kezd kifáradni. Vajon kit érdekel az 1%? 2020 nem tűnik olyan évnek, amikor rekordokat döntött a jövedelmek és ezzel a felajánlható 1%-ok mértéke. Miért érezne úgy sok-sok ember, hogy pont az ő kicsike jövedelméből számolt felajánlható 1%-a váltaná meg a világot, pont arra lenne szükség?

A kihívásra a nonprofit szervezetek többsége korai és harsány 1%-os kampányokkal reagált.

Még ki sem került az emberek adóbevallás tervezete a NAV oldalára, már záporoztak a kérések Facebookon, Instán, LinkedInen és TikTokon, hírlevélben, fizetett és támogatott hirdetésekben, videókban. Jött az üzenet minden online csatornán: az 1%-ot felajánlhatod már most is, csak két perc, csak néhány kattintás. Komolyan gondolhatták, hogy néhány végtelenül elkötelezett civil munkatárson kívül bárki is csak azért felmegy a NAV szja felületére két hónappal a határidő előtt, hogy kicsike vagy nagyobbacska 1%-a ne ragadjon be az államkasszába, hanem közvetlenül kerüljön egy jó ügy támogatására? Lehet, hogy nem, de nincs más esély a civilek előtt. Időben és láthatóan kommunikálni, kérni, magyarázni, valahogy elérni, átugorni az emberek ingerküszöbét. Mi lesz itt május közepén?

Fura szerzet ez az 1%. Vannak hibái, és egyfajta kettőssége, hisz nem adomány ez, rendelkezés. Mégiscsak picit olyan, mintha adomány lenne. Van egy összeg, ami persze adó, az államé, de kivételesen mi mondjuk meg, mire költsék. Érthető, ha mindent bevetnek a civilek, éljünk ezzel a jogunkkal, rendelkezzünk az adó 1%-ról. Ki nem rendelkezik még róla? Mivel lehetne motiválni több és több embert?

Mi működik vajon? Ha rengeteg kérés érkezik, igazi nyomásgyakorlás, picit már a lelkiismeret-furdalásra is hatva? Nem egy nagy cucc, tegyél ennyit másokért!
Vagy a bennünk rejlő jóságra érdemes appellálni? A jófejek felajánlják az 1%-ukat valakinek. Te is jófej vagy, ugye? Esetleg megéri a személyes felelősségre hatni? Mi adjuk a 99%-ot, csak a Te 1%-od hiányzik! A Te 1%-od kell, hogy sikerüljön. Vagy személyes példával elöljárni? Én már felajánlottam az 1%-omat!

Ugye Te is felajánlottad már?

Érdemes a klasszikus üzeneteknél maradni, hogy legalább azokat meggyőzze, akiket eddig is sikerült? Sok kicsi sokra megy! Neked nem kerül semmibe, másoknak nagy segítség. Csak 2 perc és 5 kattintás! Vagy a személyes kedvencem: Támogass minket adód 1%-ával! Provokatív és ismerős mondatok, észérvek és ígéretek, jól bevált grafikák és sok-sok 1% mindenhol, menő kreatívok, cuki képek és együttérzés. A nonprofitok mindent bevetnek, az adózókon múlik, megéri-e.

Fújj hát RIADÓT, hogy mindenki értesüljön róla!